Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember. Név szerint MINDENKI, VALAKI, BÁRKI és SENKI.
Egy szép napon szóltak MINDENKI-nek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni.
MINDENKI biztos volt benne, hogy VALAKI megcsinálja. BÁRKI megcsinálhatta volna, viszont SENKI sem csinálta meg.
VALAKI nagyon megdühödött emiatt, mivel ez MINDENKI dolga lett volna. MINDENKI úgy gondolta, hogy BÁRKI megcsinálhatná, és SENKI nem vette észre, hogy MINDENKI kerüli a munkát.
Végül VALAKI lett az, akit MINDENKI okolt, amiért SENKI nem csinálta meg azt, amit BÁRKI megtehetett volna.
Mi ebből a tanulság?
Az, hogy a közösség ügyeit valakinek kézben kell tartania és vinnie kell előbbre. Ha vannak valakik, akik viszik előbbre az ügyeket, akkor a közösség is halad. Ha nincsenek, nem halad. Ha "senki" sem csinálja meg, akkor "mindenki" bajban lesz...
A minap kaptam egy olyan kérdést, hogy miért pont én csinálok bizonyos dolgokat. Pont ezért. Mert valakinek meg kell csinálnia és úgy érzem, vagyok valaki.
Ha mindenki érezné magát valakinek, akkor haladnánk. Hogy lehetne ezt elérni? Szerintem úgy, hogy ha lenne egy valaki, aki találna maga mellé még egy valakit, akik ketten aztán valakiket találnának, hogy a társadalomban elterjedjenek a valakik. :)
Én vagyok egy valaki.
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése